03./ Nem alku tárgya.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Joselyn

Elég hamar magamhoz tértem a kábulatból és emlékeztettem magamat arra, hogy nem csókolózhatok egy másik férfival, mivel nekem barátom van, akivel boldog vagyok. Nem lehetek Harryvel és őszintén szólva a történtek után nem is akarok. Valamiért nem tudom elhinni neki egyetlen szavát sem. Miért gondolta volna meg magát ily hirtelen? Csak azért mert tetszem neki, nem hiszem, hogy lemondana egy ekkora pénzügyi lehetőségről. Magam is tisztában voltam vele, hogy a tőzsde nem így működik, ennél sokkal bonyolultabb ez a dolog. Lemerem fogadni, hogy hazudik és csak a közelembe akar férkőzni, hogy utána elvehesse tőlem könnyű szerrel, azt amit akar.

- Állj le. - toltam el magamtól a mellkasánál fogva. Megrökönyödve nézett vissza rám, teljesen ledöbbentette a tettem, láttam rajta, hogy nem ért semmit.

- Mi a baj baby? - zavarttá vált és idegessé, ez a viselkedés igazolni kezdte a feltételezéseimet. 

- Hülye vagy, ha azt hiszed, hogy én ebbe bele megyek. - ekkor már mellette ültem a kanapén és egyre inkább kínosan éreztem magamat a közelségétől.

- Hogy mondtad? - az ideges viselkedése azonnal dühössé változott. Sajnos mivel egyáltalán nem ismertem őt és a valós személyiségét, így tartottam tőle, hisz nem tudhattam, hogy mire képes.

- Nem vagyok egy árucikk. Sem neked, sem másnak. - ez egyértelmű volt, még ha ő nem is így gondolkodott a nőkről.

- Miért gondolod, hogy az vagy nekem? - mesterien játszotta a felháborodott férfit, csak egy gond volt, átláttam rajta gond nélkül.

- Ne tégy úgy, mintha nem az lennék. Csak leakarsz fektetni, a bizalmamba férkőzni, hogy aztán neked adjam, ami valójában érdekel téged és az nem én vagyok. - nem volt a megfelelő az álarca, amivel rám tekintett, túl mesterkélt volt és felszínes.

- Honnan tudod, hogy én mit akarok? - egyre erélyesebben beszélt, amivel fokozatosan rám hozta a frászt.

- Eléggé gyanús, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik a véleményed mindenről.

- És ez miért sarkal arra, hogy azt hidd, nem érdekelsz igazán? - felhúzta a szemöldökét.

- Ezek szerint te nem emlékszel arra a mondatodra, hogy Nem érdekelsz, nekem csak a galériád kell? - lehet nem pont így fogalmazta meg akkor, de a lényeg benne volt és csak ez számít.

- Rémlik, hogy ezt mondtam, de hazudtam akkor. Amióta megláttalak az első alkalommal, nem megy, hogy kiűzzelek a fejemből. Folyton rajtad jár az eszem és, hogy látnom kell téged. Próbáltam ellene harcolni, semmibe venni az érzést és csak a munkára koncentrálni, de nem megy. Kellesz nekem. - csak néztem őt míg beszél és meg sem tudtam szólalni, amikor abba hagyta a beszédet. - Nem mondasz semmit?

- Elmegyek. - ezzel az egyszerű szóval felpattantam a kanapéról és elindultam kifelé, vissza az úton, ahol bejöttem.

- Joselyn még nem is vacsoráztunk, legalább azt várd meg. - hangos léptei árnyékként követtek.

- Nem, semmiképpen sem. - ráztam a fejem és kiakartam verni a képtelen ötleteket a fejemből, rólam és a férfiról mögöttem, aki túlságosan nagy hatást gyakorolt rám kezdettől fogva.

- Kérlek. - megfogta a kezemet és maga felé fordított. Nem húzott közelebb, csak egy helyben tartott.

- Harry ez nekem nem fog menni. Van barátom. - nyögtem ki a legjobb ellenérvet, hogy miért nem vagyok hajlandó vele lenni.

- Barátod. - ízlelgette a szót, mielőtt folytatta volna. - Hol volt ez a barát, alig pár perce, amikor visszacsókoltál?

- Hülyeség volt, amit tettem. - gondolatok ezrei kavarogtak bennem és egyik sem akart értelmes formát ölteni, hogy kimondható legyen.

- Mit teszel velem? - költői kérdést tett fel, míg a fülem mögé tűrte egy kósza tincsemet.

- Haza vinnél? - nem tudtam, hogy akarom-e ezt igazán, de itt nem voltam hajlandó többet maradni.

- Vigyelek haza? - kissé kiakadva kérdezett vissza.

- Nem, hívok taxit. - ezzel felkaptam a táskámat az ajtó mellett található tárolóról és kinyitottam az ajtót, hogy végre távozzak és ne legyek a közelében.

- Persze, hogyne. Gyere. - sétál el mellettem és a kocsija felé húzott, míg egybe fonta ujjainkat.

- Megkérhetnélek, hogy ezt ne csináld. - szakítottam ki a kezemet az övéből.

- Mit? Nem foghatom meg a kezdet?

- Szerintem semmi értelme. - szögeztem le.

- Mitől félsz ennyire? A barátod nem fog semmit megtudni rólad és rólam, ne aggódj. Ha kell neked a biztosíték, akkor ott is lesz.

- Mi van? - álltam meg, míg kérdőn tekintettem rá.

- Csak egy alternatíva baby. Lehetsz velem úgy, hogy neki nem kell tudnia rólunk. - komolyan titkos viszont akar velem kezdeni?

- Ne is álmodj róla. Nem fogom megcsalni.

- Csak egy gondolat volt. - emelte fel a kezét.

- Ne gondolj ilyenekre.

Egész út alatt nem voltam hajlandó hozzá szólni és ő sem erőltette túlzottan a dolgokat. Kellett a csend, mint egy falat kenyér. Örültem, amikor megállt a házunk mellett és leparkolt.

- Szeretném, ha a húgommal soha többé nem találkoznál. - fordultam felé.

- Miért? - felidegesített, amikor ez volt ez első reakciója.

- Szerinted? Nem hülyítheted őt Harry.

- Hogy van ez? Neked nem kellek, de mással sem lehetek? - mi a szar van vele?

- Mond meg az igazat. A húgom valóban tetszik neked?

- Miért fontos ez?

- Kérdeztem valamit Harry. - hallani akartam.

- Szép lány, de nem az esetem. - ez alkalommal hittem neki.

- Látod. 

- Oké, nem találkozom vele többé. - sóhajtott fel.

- Köszönöm. - kinyitottam az ajtót, hogy kiszálljak, de megfogta a kezemet és nem engedett el.

- Nem sétálhatsz ki az életemből Joselyn. 

- De az életed része sem lehetek, úgy nem, ahogy te akarod. - néztem a szemébe, amiben a szomorúság apró jeleit fedeztem fel.

- Tényleg semmivel nem tudlak rávenni, hogy az enyém legyél?

- Ez nem alku tárgya Harry, kapcsolatban vagyok és szeretem a barátomat.

- Az kár. Remélem, azért még találkozhatunk.

- Szerintem nem lenne jó ötlet.

- Nem hagyhatsz itt engem ezekkel a szavakkal. - előrébb rántott, amitől az ajkaink majdnem összeértek.

- Te meg nem csókolhatsz meg újra.

- Miért nem? - nem is értem miért kérdezett meg, amikor rögtön nekem nyomta ajkait és a nyelvével befurakodott a számba. Felnyögött, hogy viszonozzam, de nem akartam megtenni. - Joselyn csókolj meg, szükségem van rád. 

Majd meg őrültem a szavaitól, mikor újra megcsókolt, a kezem automatikusan talált utat magának a hajába és szenvedélytől túl fűtve adtam át magam neki. Hosszú tercekig csókoltam őt, az ébresztő az volt, amikor az ölébe emelt és nekem dörzsölte magát.

- Nem Harry, nem teheted ezt velem. - ezzel lemásztam róla és azonnal kiszálltam a kocsiból.

- Miért ellenkezel annyira? - szaladt utánam és a falnak nyomott a bejárat mellett.

- Nem akarom ezt.

- Hazudsz. Éreztem, ahogyan átjár a vágy miattam, akarsz engem, pont annyira, amennyire én téged. Miért küzdesz?

- Nem hallottad, hogy van valakim?

- Kit érdekel, csak legyél velem. Ígérem boldoggá teszlek, csak próbáljuk meg. Adj nekem egy esélyt. - nem hittem el, hogy valósággal könyörög.

- Nem leszek a szeretőd.

- Ha nem akarsz szakítani a pasival, akkor nem lesz más utunk.

- Harry, eressz, had menjek. - kértem őt, de nem hallgatott rám.

- Holnap bemegyek hozzád este a galériába.

- Minek? - kérdeztem vissza.

- Mert veled akarok lenni. Vagy most menjek fel? - azt sem értettem miért akarna feljönni.

- Mit akarsz? - kissé hangosabban szólaltam meg.

- Szerinted? - az egyik kezemet a merev péniszéhez nyomta, hogy megmutassa a válaszát. - Téged akarlak azonnal. Egész este veled akarnék lenni.

- Ezt már elmondtam neked. Nem fekszem le veled, sem most, sem máskor.

- Ne legyél abban annyira biztos, vannak eszközeim, hogy rávegyelek.

- Nem kényszeríthetsz. - a gondolattól is rosszul voltam, hogy valóban erőszakkal venne rá a szexre.

- Bolond vagy, ha az hiszed, hogy megerőszakolnálak. A vágyaidat használnám ellened, amiket irántam érzel és amivel betudnám indítani a tested.

- Hagyd abba.

- Akkor had legyek veled.

- Jó, csak most menj. - nem tudtam mit tehetnék még.

- Jó éjt. - ezzel utoljára megcsókolt, majd beszállt a kocsiba és elhajtott.

Én meg ott álltam továbbra is a falnál és szép lassan végig csúsztam rajta. A földön ültem egy darabig és azon töprengtem, hogy akkor most mi is történt valójában és mi lesz ezután. Még akkor sem tudtam, mit tegyek, amikor a zárba tettem a kulcsomat és beléptem a lakásba. A szobám ajtaján nyitottam be, amikor megállt bennem az ütő.

- Mit keresel itt?

- Szerintem elfelejtettél valamit.