Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.
Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
- Harry. - talán a legmélyebb álmomból rángattak vissza a valóságba és magamban mosolyogtam, hogy az elmém mekkora hülyeséget talált ki ez alkalommal. Megbotló és amnéziás exek. Mekkora faszság. Ilyen nem létezik, maximum a filmekben, de ez a való élet. Lassan nyitottam ki a szemem és megrémültem. Kórház. Mit keresek én itt? Félve néztem körül, mert azt akartam, hogy az álom, amit annak hittem, az is maradjon. De pechemre, nem voltam ennyire szerencsés. Minden valóságossá vált előttem és újra úrrá lett rajtam a szorongás.
- Igen? - néztem fel a nőre, akinek a látványától is dühbe tudtam gurulni. Képtelen a helyzet.
- Mikor mehetünk haza? - majdnem leestem a székről a kérdése hallatán. Nem megyek veled sehova.
- Nem tudom, még pár napig biztosan bent tartanak. - vontam vállat és kezdtem teljesen unottá válni.
- Nem akarok itt lenni, olyan nyomasztó. - ha tudnád, hogy mennyire.
- Elhiszem, de az egészséged érdekében meg kell várnunk, míg haza engednek.
- Nem tudod elintézni, hogy elmehessek? - próbált hatni rám a kiskutya szemeivel, de többé nem volt rám hatással.
- Hogy érted?
- Vannak kapcsolataid, biztos megtudod őket győzni. Egyszer hasznát is venném a munkamániádnak. - fintorodott el, nekem meg ökölbe szorult a kezem.
- Nem fogok semmit elintézni, itt maradsz addig, míg fel nem épülsz.
- Ne már Harry. - fonta össze a mellkasa előtt a karjait sértődötten.
- Fejezd ezt be, most. - csattantam fel, mire érthetetlen arcot vágott.
- Mi van veled? - esetleg csak az, hogy egy levegőt kell veled szívnom, mert hülye vagy és fejre estél. Könyörgöm.
- Semmi. - felálltam és az ajtó felé vettem az irányt, mielőtt teljesen elveszítettem volna a fejemet.
- Hová mész?
- Iszom egy kávét és lassan haza kéne mennem, van munkám is. - fordultam vissza a nyitott ajtóban.
- Gondoltam. - fújta ki a levegőt.
- El se kezd. - ezzel becsuktam magam mögött az ajtót és örültem, hogy ténylegesen ez a képtelen nő már nem az életem része.
* * *
Szabályosan dühöngtem, míg a munkába tartottam és az agyam ezerrel kattogott. Mi a szart csináljak most? Nem fogom eljátszani senki kedvéért sem az aggódó szeretőt, mikor a hátam közepére sem kívánnám Ashleyt. Ez is csak velem történhetett meg. Adódik a kérdés, hogy mit fogok mondani ezzel kapcsolatban Joselynnak, mert egyenlőre fogalmam sem volt. Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán elmondjam-e neki vagy sem. Nyilván el kellene, mert az nagyobb zűrt csinálna, ha eltitkolnám és valamilyen úton módon tudomást szerezne róla. Akkor joggal lehetne rám dühös, hisz titkolóztam előtte és ez nem egy olyan dolog, amit titkolnom kéne. Főleg, hogy elméletben már egy párt alkotunk. Erőt vettem magamon és tárcsáztam a számát. A kihangosítón hamarosan felhangzott a vonal.
- Jó reggelt. - nem kellett sokat várni a válaszára.
- Jó reggelt babi, mit csinálsz ebédkor? - nagyon reménykedtem benne, hogy ráér.
- Semmit.
- Elmegyek érted és beülünk valahova, lenne egy dolog, amit meg akarok veled feltétlenül beszélni. - én is kihallottam a hangomban a dolog súlyosságát.
- Félnem kellene? - naná, hogy ő is észrevette.
- Egyáltalán nem, ez a dolog, inkább neked dühítő, de amint alkalmam lesz rá, mindent elmesélek. - sóhajtottam fel.
- Minden rendben Harry, ez komolynak hangzik.
- A rendbenre nem esküdnék meg, de nem annyira lehetetlen a helyzet, inkább csak kellemetlen és nevetséges. - vontam vállat, akkor is, ha tudtam ő nem láthatja.
- Rendben, akkor gyere értem háromnegyedre.
- Ott leszek. Szia babi.
- Szia Harry.
Miután bontottuk a vonalat, csak még idegesebbé váltam. Nem tudtam elképzelni, hogy miként fog erre az egészre reagálni és bele sem mertem gondolni. Lehet elküld a fenébe, vagy talán az én pártomat fogja fogni? Majd minden kiderül.
Természetes, hogy nem tudtam a munkára koncentrálni, folyton csak Joselyn és Ashley jártak a fejemben. Összekevertem a szerződéseket és a megvásárolni készülő ingatlanok fényképes beszámolóját. A munkám a mai nap inkább hátrányt jelentett, mint hasznot. Nem izgatott túlzottan hisz a legfelsőbb ember voltam, így azt tehettem, amit akartam. Negyed tizenkettőkor úgy döntöttem, hogy eleget romboltam és elindulok kicsit hamarabb a megbeszélt ebédünkre. Alig múlt fél, amikor beléptem a galériába. Joselynt sehol sem láttam, így oda mentem az ajtó mellett álló biztonságishoz.
- Joselyn keresem.
- Hátul van egy ügyféllel. - mutatott a hátsó terem irányába.
- Köszönöm. - azonnal arra felé indultam, azonban, amint beléptem már tudtam, hogy semmiféle ügyfélről nincsen szó, Austin állt vele szemben és eléggé hangosan intézte hozzá szavait.
- Komolyan mondod, hogy együtt vagy azzal az újgazdag sznobbal? Miért jobb ő, mint én? Talán a sok pénz kell neked, hogy kinyalja a seggedet? Vagy nem volt elég jó a szex és egy másik farok is kellett? - ekkor gurultam be igazán, nem beszélhet így vele.
- Állítsd le magadat. - csattantam fel, mire mind a ketten észre vették a jelenlétemet.
- Persze, hogy megjelenik. - mondta magam elé.
- Hagyd békén Joselynt, már nem veled van. - álltam mellé és magam mögé toltam, hogy távolabb kerüljön tőle.
- Az enyém lehetne, ha te nem tolakszol a képbe.
- Nem én vettem el tőled, te csak a karjaimba lökted a viselkedéseddel, az nagy különbség, de tudod mit, örülök neki, hogy ezt tetted. - éreztem Joselyn karját az enyémen, arra kényszerített, hogy hagyjam abba, de nem tehettem.
- Nem vagy jobb nálam, csak pénzes vagy, csak az kell neki, semmi több. - ha ettől jobban érzed magad, hát legyen.
- Szerintem meg a farkam kell neki, hogy téged idézzelek.
- Nem hiszem.
- Álljatok le, mind ketten. Austin menj innen, köztünk vége, fogd fel. Harry induljunk, kérlek. - csúsztatta az ujjait az enyémek közé.
- Menjünk. - indultam el kifelé.
- Még nem végeztem. - ordított fel és elkapta a karomat.
Annyira begurultam, hogy elengedtem a csodálkozó lány kezét és egy egyszerű gyors mozdulattal lefejtettem magamról a kezet, ami szorítani próbált. A következő pillanatban már előre görnyedve jajdult fel, ahogy a háta mögé csavartam a kezét és erőt gyakoroltam rá.
- Szerintem végeztél.
Már az egyik közeli étteremben ettünk, amikor Joselyn egyre kedvetlenebb lett. Muszáj voltam rákérdezni, hogy mi bántja.
- Baj van?
- Ne haragudj. - nem értettem a válaszát.
- Miért haragudnék?
- Austin. - csak ennyit mondott.
- Bébi én egyáltalán nem haragszom ezért, nem is érdekel az a pöcs, csak téged védtelek. Te ne haragudj a jelenet miatt, ami bekövetkezett.
- Semmi gond Harry, valakinek helyre kellett már raknia, nagyon el volt szállva magától az utóbbi időben. - gondolkodott el. - Tényleg miről is akartál velem beszélni?
Miért gondoltam azt, hogy ez a beszélgetés elkerülhető lesz?
- Eléggé sokkoló lehet, amit most mondani fogok, legalábbis nekem az volt, amikor tegnap kiderült. - kezdtem bele.
- Tegnap? Ezért mentél el olyan hirtelen?
- Igen. Tegnap este felhívtak az egyik kórházból, hogy az egyik volt barátnőmet baleset érte és engem kéret maga mellé.
- És? - szólt közbe.
- Befejezem, ha engeded.
- Bocsi. - szégyelte el magát.
- Semmi baj. Na szóval, ez még semmi, évek teltek el az óta, hogy szakítottunk és a tegnapi este az éltem egyik legrosszabbja volt. Nem váltunk el szépen, sőt csúnya vége lett. Ő megcsalt, amire én rájöttem és elhagyott a másik férfi miatt. Tönkre tette akkor az életemet és megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem fogok romantikus viszonyba kezdeni egy nővel sem. Kivéve téged, mint azt tudod. Erre tegnap közli velem az orvos, hogy fejsérülést szenvedett, amiért leesett egy lépcsőn és kiesett neki az elmúlt pár év. Azt hiszi, hogy még mindig együtt vagyunk és az orvos azt akarja, hogy játsszam el az aggódó barátot. Amire teljességgel képtelen vagyok.
- Szóval egy olyan nőnek kell eljátszanod a szerelmes férfit, akit gyűlölsz?
- A fején találtad a szöget. Nem tudom mit tegyek és titkolni sem akartam előtted, ha valóban bele kell mennem ebbe a színjátékba. - temettem az arcomba a kezemet.
- Örülök, hogy elmondtad és egyáltalán nem könnyű ez a dolog. Nem lennék a helyedben.
- Nem csodálkozom.
- Harry?
- Igen? - félelem villant a szemében.
- Ez a mi kapcsolatunkra milyen hatással lesz?
- Semmilyenre. Miért kérdezed ezt? - mitől rémült meg?
- Mi lesz. ha annyi időt töltesz vele, hogy az érzéseid újra fellángolnak? Elhagynál?
- Joselyn ilyesmi nem fog előfordulni, mert eszem ágában sincs szín játszani.
Még, hogy elhagyni őt, ez képtelenség, hisz beleszerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése