04./ Láss új színben.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Joselyn

- Mit keresel itt?

- Szerintem elfelejtettél valamit. - szokásos szemforgatásával ajándékozott meg, míg végig mérte a testemet és gondolkodóba esett. - Hol voltál?

- Egy üzleti megbeszélésen. - ennél jobbat nem tudtam kitalálni, tisztán láttam rajta, hogy gyanakszik rám.

- Érdekes, tudtommal velem lett volna ma este randid, de nagyon úgy néz ki, hogy mással volt. Nem úgy vagy felöltözve, mint aki munka ügyben tárgyalt. - mutatott végig a ruhámon, amiben szerintem nem volt túl sok igazság, mivel többször is viseltem már ezt a megnyitókon.

- Ne légy paranoiás.

- Mégis mit gondoljak akkor? - kezdte felemelni a hangját, amitől a hideg futkosott a hátamon.

- Nem is tudom, elhinni amit mondok neked, akkora feladat? - kezdett kihozni a sodromból. Mindig is az a féltékeny fajta volt, de ennyire még sosem hozta a tudtomra, hogy nem bízik meg bennem.

- Persze, hogy nem. Csak megbántódtam, amiért elfelejtettél, ennyi az egész.

- Tényleg sajnálom, hogy nem szóltam, hogy változott a program, de olyan gyorsan történt minden, hogy a nagy kavarodásban kint a fejemből, hogy ma este randink van. - fogalmam sem volt róla.

- Semmi baj, de kérlek legközelebb szólj, hogy ne várjalak hiába. Kezdtem kiakadni, hogy mi lehet veled.

- Szólni fogok. Akkor mit csináljunk? - volt egy-két ötletem, hogy mivel tudnánk elütni az időt.

- Kezdetnek vedd le ezt. - gyengéd mozdulattal kezdte lehúzni rólam a ruha pántjait.

Hiányoztak már ezek a pillanatok, de valahogy Austinnál sosem lehetett tudni a következő lépését. Az egyszer oké, hogy ma szexelünk és minden oké, de képes egyik napról a másikra kifordulni önmagából, csak reménykedem, hogy ez alakommal másképp lesz.

Zavarba ejtő gondolatok sokasága kavargott bennem napok óta, megmagyarázhatatlanul. Mila többször megemlítette, hogy kezdek zombi módjára viselkedni és valami komoly baj lehet velem szerinte, mivel a shoppingolást kihagyni az egyik főbenjáró bűn és olyat nem tesz épelméjű egyén. Tudtam, hogy ennek az egésznek Harry az oka és a múltkori találkozásunk összes mozzanata. Nem tudtam őt kiverni a fejemből, folyton ő rá gondoltam. Sokszor kaptam magam azon, hogy a csókjára gondolok, a zöld szemeire és az illatára. Viszont mindig elhessegettem magam körül ezeket a hülye képzelgéseket. Ezen kívül a napok eseménytelenül haladtak tovább, unalmas napok voltak, szinte megírva. Az egyetlen bökkenő Austin volt. Nem sokat hallottam felőle mostanában, ha még is, akkor csak veszekedtünk a nagy semmin, mert lényege egyik vitánknak sem volt. Viszont, ami a legjobban idegesített a viselkedésében az a féltékenykedése volt. Mindenre rákérdezett és a legapróbb dologban is a lehetőséget látta arra, hogy a félrelépésemet bizonyíthassa valamivel. Semmi oka nem volt rá, mert Harry sem zavart be a képbe egy jó ideje. Ami azt illeti a legutóbbi találkozásunk óta nem is láttam. Nem jelentkezett, engem meg nem igazán érdekelt. Nem akartam túlzottan bele bonyolódni, sokkal jobban izgatott a kapcsolatom jelenlegi állása a férfival, akihez valódi érzelmek is fűztek, nem csak testi vonzalom, mint Harry esetében. Próbáltam mindent elegyengetni, ezért is hívtam meg vacsorára, természetesen Mila főzött, mert nem állok jót magamért, ha a konyhában való serénykedésről volt szó. Austin szokásához híven pontosan érkezett.

- Szia. - nyitottam ki az ajtót és már felemelkedtem, hogy megcsókolhassam, de elfordította a fejét és egyszerűen eltolt az útból. - Ez mi volt?

- Micsoda? - előre láttam, hogy egy olyan beszélgetés kezdetén vagyunk, amit nem fog megemlegetni.

- Mi ez a stílus, már megint mi bajod van? - dühösen álltam előtte és türelmesen vártam a válaszát.

- Nekem? - felhúzott szemöldökével nézett rám, mintha épp új fejem nőtt volna. - Neked mi a bajod? Még meg sem jöttem és már letámadsz. Megjött, vagy mi?

- Hogy te mekkora egy fasz vagy. Nem jött meg, de ezt tudnod kéne. Nem beszélhetsz így velem. - csattantam fel, miközben a telefonom a zsebemben csörögni kezdett. Előhalásztam és Harry nevét pillantottam meg a kijelzőn. Ezt a szerencsét, tökéletes az időzítés. Lenyomtam.

- Na miért nem veszed fel?

- Nem fontos. - vontam vállat.

- Persze. Gondolom várhat a szeretőd, míg velem beszélsz igaz?

- Te komolyan hülye vagy. Miért lépnék félre? - akadtam ki.

- Ne tőlem kérdezd. Biztos ez fasz nem elégít ki rendesen.

- Elég volt Austin. Rád sem ismerek. Takarodj innen. Többé nem kell fáradoznod, ennyi volt. - ezzel a mozdulattal szélesre is tártam az ajtót előtte. Azonban az ajtóban egy nem várt személy fogadott. Ott állt makulátlan öltönyben, széles mosollyal. 

- Ez meg ki? - gondolom most rakja össze magában a képet, hogy rajta kaphatott.

- Harry Styles. És te ki vagy?

- Austin. Lyn barátja. - nem volt helyénvaló a szóhasználat.

- Helyesbítenék, ex barát.

Harry mosolya még szélesebb lett és egyenesen a szememben nézve megnyalta az ajkait, az én vérem meg forrni kezdett, ezért a férfiért és minél előbb megakartam kapni.

- Tiéd lehet a ribanc, remélem majd téged is megcsal, ahogy engem, feltehetőleg veled. - láttam Harry arcán, hogy ez a megjegyzés kicsit sem tetszett neki, ahogy nekem sem.

- El vagy tévedve haver. Sosem csalt meg velem, pedig én mennyire akartam. - dikert hergelte, ami véleményem szerint nem volt okos ötlet.

- Persze, most már a tiéd, nekem nem kell. Küzdj vele te tovább. - olyan lenéző pillantást kaptam, mint még soha. Komolyan elhitte, hogy megcsaltam őt.

- Nekem nem kell küzdenem.

Csak szótlanul álltam azután is, hogy végre elment. Nem hittem volna róla, hogy valaha ilyeneket fog mondani rólam. Harry próbált vigasztalni, vagy tudom is én, hogy mit tett, mert egyáltalán nem figyeltem rá.

- Ne foglalkozz vele. - hallottam meg először a hangját percek óta.

- Nem érdekel, csak ezt nem vártam tőle.

- Tőlem sosem fogsz ilyeneket hallani. - lassan simított végig a combomon.

- Tessék?

- Jól hallottad. Veled akarok lenni. - éreztem, hogy egyre közelebb kerül hozzám.

- Harry én nem tudom, hogy akarom-e ezt. - hülyeségeket beszéltem, mert az igazság az volt, hogy pokolian vonzott magához az első perctől fogva, de egyben rettegtem is a csalódástól.

- Nem erőltetek rád semmit, de tudd, hogy én itt leszek melletted, így vagy úgy.

- Köszönöm. - nem igazán értettem, hogy mi ez a hirtelen változás, eddig folyamatosan megakart dugni, most meg csak ülünk a kanapén és vigasztal.

- Nincs mit.

- Taktikát váltottál?

- Előfordulhat. - nevetett fel halkan.

- Gondoltam, de tetszik. - mosolyogtam rá, miközben egyre inkább késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam őt.

- Örülök. - lehet sejtette, hogy mire gondolok, mert előre hajolt a következő pillanatban és szenvedélyesen nekem nyomta ajkait. - Ne haragudj.

- Csináld még egyszer.