Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.
Várom a véleményeteket!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
Különös érzés kerített hatalmába. Nem volt új keletű gondolat a fejemben, napok óta éreztem és lényegében halálra rémített az oly ismeretlen kifejezés, mi felsejlett a belsőmben. Nem akartam magamnak beismerni, hogy ez csak miatta van. A napra nem emlékszem, amikor először éreztem, de tudom, hogy míg vele nem találkoztam, ennek még csak a létezéséről sem tudtam. Egyre bizonytalanabb volt a dolog, hogy végre fogom tudni hajtani azt, amit korábban elterveztem. Mostanra nem akartam kisemmizni és megbántani az érzéseit, amikor tisztában voltam vele, hogy pontosan erre készültem. Nem vagyok az a fajta ember, ami törődik másokkal, főleg a nőkkel nem, legalábbis ezidáig.
Lassan és ütemesen vette a levegőt mellettem percek óta, míg a nagy képernyős led televízión valami bugyuta sorozat futott. Elaludt. A vállamon pihentette a fejét. Fokozatosan hallottam, ahogy a légzése lassulni kezd, ahogy az álomvilág magába fogadta. Ezernyi gondolat fogalmazódott meg bennem, ahogy így védtelenül átadta magát nekem. Semmibe nem telne felébresztenem és máris a farkam birtokba vehetné a testét, tudtam, hogy ő is akarná. A teste minden rezdüléséből éreztem. A kimondott szavaival éreztethette az ellenkezőjét, de nem csaphatott be. A testbeszéd nem hazudik, bébi.
Nem akartam, hogy ebben a képtelen pózban aludjon egész éjjel, így óvatosan felemeltem és az emelet irányába sétáltam vele. Elég nagy kihívás előtt álltam, mivel fogalmam sem volt, hogy melyik a szobája. Elsőre a fürdőt találtam meg, ami picike volt, de roppant hangulatos. Nem volt kétséges, hogy Joselyn volt az ötletgazda a berendezést illetően. A második ajtó, ami pont a fürdővel volt átellenben egy hatalmas gardrób volt, amin jómagam is elámultam. Ennyi ruhát egy rakáson. Bár, két nőnek kell a hely. A harmadik ajtón nyitottam volna be, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Mila állt velem szemben, ahogy megfordultam és rosszalló pillantással méregetett.
- Mi a szart csinálsz? - szűrte a fogai között, nem kedvelt, ami érthető is volt, tekintve, hogy kihasználtam és hazudtam neki.
- Elaludt és gondoltam felhozom, csak nem tudom, hogy melyik a szobája. - vontam volna vállat, ha nem tartottam volna az alvó szépséget.
- Közlöm, hogy az én szobám ajtajában állsz. - félre álltam, hogy betudjon menni. - Lyn-é az utolsó ajtó.
- Köszi. - köptem neki oda a szavakat, csak az ő stílusát utánozva.
Ámulatba ejtett a hely, amibe beléptem. Minden bordó és fekete-fehér barok mintával díszített. A baldahínos ágy lenyűgöző látványt nyújtott. Az öregített hajópadló volt a kedvencem és a rendezett elegáns fehér íróasztal, amin a piros laptop volt az egyetlen ellentétes színű tárgy. Lassan lefektettem az ágyra és betakartam a szatén lepedővel. Álmosan fordul az egyik oldalára és résnyire kinyitja csodás barna szemeit.
- Harry? - hallom álmos hangján a nevemet. Elképesztő.
- Aludj csak, holnap hívlak. - nyugtázza, amit mondtam neki, majd szorosan magához öleli a lepedőt és visszahunyja szemeit.
A kocsimban ülök és haza felé tartok, amikor megcsörren a telefonom. Abban reménykedek, hogy Joselyn az, de amikor a képernyőre nézek, Jessy nevét látom. Elhúzom a számat, miközben fogadom a hívását.
- Mond.
- Merre vagy? - szokásos nyávogása kikezdi a fülemet és zúgni kezd.
- Úton. - nem törődtem azzal, hogy kedves legyek.
- Nem kanyarodnál hozzám? - semmi kedvem nem volt mostanában ahhoz, hogy vele legyek. Soha nem voltunk együtt, de amikor úgy kezdett viselkedni, akkor döntöttem úgy, hogy leépítem, de nem igazán hagyja magát.
- Nem.
- Miért? Pedig mindent megkapnál, amit csak akarsz. - egy biztos, hogy rendkívül odaadó volt, csak az volt a bökkenő, hogy cserébe elvárt nem kis dolgokat.
- Jessy, már mondtam, hogy nem kefélünk többet, részemről ennyi volt. - ezzel a vonalat is megszakítottam. Nem voltam hajlandó az időmet vesztegetni. Főként, hogy Joselynnal eléggé jól alakultak a dolgaim.
***
Már órák óta próbálom hívni, de semmi. Nem veszi fel nekem a telefont. Mi baja lehet. Joselyn, vedd már fel. Semmi.
Dühömben bepattanok az autómba és meg sem állok a lakásáig. Vasárnap révén itthon kell lenni-e. Hosszasan csengetek, mire valaki hajlandó kinyitni az ajtót. Mila az és nagyon nem örül nekem, ahogy tapasztalom.
- Már megint te?
- Én is örülök neked, de nem hozzád jöttem. Joselyn? - remélem, hogy beenged.
- Nem kíváncsi rád. - mi a fene baja lehet velem?
Tegnap még semmi baja nem volt, amikor eljöttem.
- Beszélnek kell vele, kérlek hagy menjek be.
- Gyere. - vonakodva ugyan, de végre beléphetek mellette. - Lyn.
- Igen? - hallom meg mézédes hangját odafentről, majd feltűnik ő. Laza kontyban viseli a haját és elképesztően néz ki. - Harry?
- Szia. Beszélhetünk? - reményteli pillantást küldök felé.
- Gyere. - sokkal jobb a modora, mint a húgának.
Követem őt felfelé és megcsodálom csodás fenekét, ahogy előttem halad. A szobájában az ágyára ülök, míg nézem, amint becsukja mögöttünk az ajtót.
- Miért nem vetted fel a telefont? - azonnal rákérdezek.
- Nem gondoltam úgy, hogy van mondanivalóm. - vont vállat egyszerűen.
- Mit jelentsen ez? - tényleg nem értettem semmit.
- Nem akarok ebbe bele menni.
- Miért? - mi a fene baja van?
- Túl gyors Harry és különben sem hiszek neked. - mi van?
- Azt hiszed átverlek? - sokkal okosabb, mint gondoltam.
- Szerintem joggal.
- Igazad van, de nincsen semmi hátsó szándékom. Nem fogom elvenni a cégedet. - korábban valóban erre készültem, de akkor még nem bonyolódtam bele ennyire.
- Miért hinnék neked?
- Kellesz, már mondtam. Téged akarlak.
- Miért? Mi olyan különleges bennem? - tényleg nem tudod, bébi?
- Sosem találkoztam hozzád hasonlóval.
- És ez jó? - kezdem úgy érezni, hogy önértékelési problémákkal küzd.
- Határozottan jó, olyan üdítő számomra. - fellélegezhetek mellette.
- Mi történik, ha esélyt kapsz?
- A tiéd leszek, mindenestül.
