Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.
Eshter xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Joselyn
Hiába töltöttük együtt az elkövetkező hét legnagyobb részét, mindig rossz érzés fogott el annak kapcsán, ha Harrynek a kórházba kellett mennie eljátszani a boldog szerelmes férfit. Azt nem mondanám, hogy féltékeny lettem volna, de határozott ellenérzéseim voltak az adott szituáció helyességével. Kényszeríteni valakit, hogy olyat tegyen, amire semmi kedve és semmi valós alapja nincs, teljességgel etikátlan. Hamarabbi gyógyulás címszóval kényszerítenek egy embert a lehetetlenre. Így gondoltam rá, azután, hogy mindent elmesélt erről a múltbéli kapcsolatról, hatalmas fekete folt volt az életében és láttam rajta, hogy mennyire zavarja a kialakult helyzet. Az ám kapcsolatom sem volt épp felhőtlen Austinnal és előtte sem bővelkedtem a hosszú párkapcsolatokban, de eddig szerencsére megcsalásban és összetört szívben sem volt részem. Egy biztos nagy akaraterő és önuralom kell ahhoz, hogy olyas valakinek tedd a szépet, akit minden további nélkül szívből utálsz és megvetsz.
Ez alkalommal is egyedül voltam a lakásban, Mila épp egy új pasival randizott, akinek a neve talán Greg vagy ilyesmi, ezért szinte sosem volt itthon. Sajnos az egyedüllét táptalaja volt a szörnyű gondolatokban. Két órája még együtt voltunk és az ágyban feküdtünk, de aztán az orvos telefonált, hogy haladéktalanul be kéne fáradni, mert valamit közölni szeretne vele. Akkor láttam rajta, hogy mennyire felidegesítette a hívás, de semmi szó nélkül kiszállt az ágyból és amilyen gyorsan csak telt tőle elindult, ahhoz a nőhöz, aki iránt semmi együttérzést nem tanúsítottam.
- Szia. - megugrottam, amikor a vállamra tette a kezét.
- Basszus Mila, ne osonj hangtalanul. - folyton ezt csinálta és az őrületbe kergetett vele.
- Bocsánat. Hol van Harry? - nézett körbe és eléggé csodálkozott, hogy nincsen mellettem.
- El kellett mennie egy munka ügyet elintézni. - vontam vállat és tovább ettem a szendvicsemet.
- Este hatkor? - vette el a tányéromról a szendvics felét.
- Igen, valami gáz van és minél előbb helyre kell hozni. - válaszoltam két falat között.
- Milyen gáz? Nem tudta még eladni a galériát?
- Ez nem vicces Mila. - löktem meg a vállánál.
- Szerintem igen is az. - nevetett fel.
- Nem akarja már a galériát. - mondtam neki komolyan.
- Én is tudom. helyette inkább rád tart igényt és ha engem kérdezel ez jobb befektetés, várjunk, csak vagy lefektetés? - gondolkozott el, mint aki tényleg nem tudja, hogy melyik a helyes kifejezés.
- Hagyd abba.
- Jó, jó. - emelte fel megadóan a kezét.
- Milyen volt a randi Mr. Tökéllyel? - néztem rá és eléggé egyértelmű volt, hogy oda van a pasiért, amikor a kérdés hallatán fülig pirult az arca.
- Tényleg tökéletes, még nem találkoztam hozzá hasonlóval.
- Talán veled is megtörténik, hogy megállsz egy pasinál? - húztam fel a szemöldökömet.
- Talán, de minden esetre készülődök az esti műszakra. - állt fel.
- Milyen esti műszakra? - fordultam meg a kanapén.
- Tudod a bárban. - nem tudtam.
- Mióta dolgozol ott éjszaka is? - furcsa volt nekem, hogy nem említette, hétvégente ment oda, kiegészítésképpen, de mostanában egyre több hétköznap is dolgozott.
- Amióta előléptetés várható. - mosolygott rám és elindult a lépcsőn felfelé.
- Előléptetés? - siettem utána.
- Igen. Lehet én kapom az üzletvezetői posztot. - hű, ha.
- Ez szuper lenne.
- Nekem mondod, csak ez azt jelentené, hogy nyitástól zárásig ott kéne lennem.
- Délután 5-től, hajnal 3-ig? - lepődtem meg.
- Valahogy úgy.
- És mi van a könyvelési állással? - eddig ez volt a fő munkája hisz az egyetemen pénzügyet tanult.
- Itt is azt fogom csinálni és ezt a munkát sokkal jobban szeretem, így ha az előléptetés tényleg kézzel fogható lesz, akkor felmondok. - elgondolkodtató volt, hogy valóban jó ötlet-e egy ennyire biztos állást felmondani egy diszkóért.
- Biztos vagy benne?
- Lyn kérlek ne játszd anyánk szerepét, te aztán megértheted, hogy mit jelen egy olyan állásban dolgozni, amit szeretsz. Ha jól emlékszem nálad sem rajongtak anyáék, amikor az orvosi helyett a képzőre mentél és végül bejelentetted, hogy elköltözöl, mert megnyitod a saját galériádat.
- Igazad van, tégy úgy, ahogy jónak látod.
- Így lesz, de most rohanok zuhanyozni. - nyomott egy puszit a levegőbe, majd beviharzott az említett helység ajtaján.
* * *
Másnap reggel a csengő zajára riadtam fel és csak akkor tűnt fel, hogy a kanapén nyomott el az álom. Harry azt ígérte, hogy vissza jön hozzám, de nyilván nem tette. Első dolgom volt az órára pillantani, 6 órát mutatott. Kifújtam a levegőt és elindultam az ajtó felé, pont akkor, amikor a csengő újra zenélni kezdett. Eléggé türelmetlen valaki.
- Szia. - meglepődtem, amikor Harry állt velem szemben.
- Szia. Bejöhetek?
- Persze. - nem értettem, hogy miért kérdez ilyen hülyeségeket.
- Nem haragszol? - nézett rám félénken.
- Miért haragudnék Harry? - kissé idegessé tett a feltételezése.
- Mert nem tudtam vissza jönni.
- Ne hülyéskedj, semmi baj. - nyugtattam meg. - Nem munkába kéne menned?
- Kéne. - sóhajtott fel. - De képtelen voltam úgy elmenni, hogy ne lássalak.
- Édes vagy. - nyomtam egy gyors csókot ajkaira. - Minden rendben volt tegnap? Miért kellett oda menned?
- Ne is mond. Kitalálták, hogy haza mehet és nekem kellett haza vinnem, a gond csak ott kezdődött, hogy mi az ő időrendje szerint együtt lakunk és ő nálam lakott.
- Azt hiszi, hogy nálad lakik? - lepődtem meg.
- Igen és amikor elvittem a lakására hiszti rohamot kapott, hogy ő nem tudja, hogy hol vagyunk és különben is miért hoztam ide és ne hülyéskedjek, menjünk haza. Legszívesebben kilöktem volna az ajtón.
- Nem lesz olyan egyszerű, mint gondoltad.
- Egyáltalán nem és nem tudom, hogy meddig bírom még ezt játszani, kezd sok lenni. - hajtotta le a fejét.
- Elhiszem. mit csináltál végül?
- Elhitettem vele, hogy csak azért jöttünk a környékre, mert el kell hoznom valamit abból a házból és felmentem a lakására, hogy telefonáljak az orvosnak. Ő közölte velem, hogy szedjem össze a fontos holmijait és vigyem őt a lakásomra.
- Mi? Ott van nálad? - fakadtam ki, kissé több indulattal, mint szerettem volna.
- Igen, bassza meg. Tegnap este leakart velem feküdni, de én elhajtottam, azt a hisztit láttad volna, végül a vendégszobában aludtam.
- Mi? - erre nem számítottam.
- Ezért vagyok itt, nem akarok vele lenni, te vagy a barátnőm, erre vele kell játszanom a minden tökéletest.
- Mit fogsz tenni?
- Nem tudom, de ne aggódj, eszem ágában sincs egy ujjal is hozzá érni. - fintorodott el.
- Nem aggódom. - igazából nagyon is féltékeny voltam, nem akartam arra gondolni, hogy esetleg elgyengül és lefekszik vele.
- Az arcodnak is szólj erről. - simított végig az arccsontomon.
- Igyekszem.
- Minden rendben lesz velünk, amint tudok, mindig jövök hozzád. Mennyi fog ez, értetted?
- Igen, de, mi van, ha? - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Nincsen de, meg ha. Szeretlek téged. - az állam a földet súrolta, amikor ezt kimondta.
- Tessék?
- Beléd szerettem Lyn. - most először szólított így, de tőle nem volt idegesítő.
- Én is szeretlek Harry.
Minden érzés, ami kavargott bennem semmis, alaptalan félelem.
