2016. szeptember 28., szerda

10/ Színjátékból ötös!

Harry



Nem akart összejönni a felkelés, több hete játszottam a hős szerelmes szerepét és egyre inkább ideges voltam tőle. A hideg is kirázott, amikor megéreztem az oldalamon vándorló női kéz érintését. Elsőre fel sem fogtam, hogy nem Joselyn az, hanem Ashley, mivel kiharcolta nálam az elmúlt éjszakán, hogy mellette aludjak. Automatikus mozdulat volt tőlem, ahogy félresöpörtem a kezét, ami egyre lejjebb merészkedett a testemen. Kipattantam az ágyból és magamra rángattam a fekete farmeremet.
- Harry. - kiáltott fel, miközben felült és a támlának vetette a hátát. A mellei szinte kilátszottak a takaró alól. Mi a faszért meztelen?
- Mi az?
- Közölnéd velem is, hogy mi a bajod? - keresztezte mellkasa előtt a kezeit.
- Mi bajom lenne? - folytattam tovább az álcámat, míg a gardróbomból előszedtem a kék-fehér ingemet.
- Szerinted? Már lassan egy hónapja kijöttem a kórházból és azóta egy ujjal sem értél hozzám. - valószínűleg nem véletlenül.
- Nem tudom, hogy észre vetted-e, de minden este hulla fáradtan esem az ágyba. Már ne is haragudj, ha nincsen kedvem a dugáshoz. - rohadtul kiakadtam.
- Régen nem volt ezzel probléma. - úgy viselkedett, mint valami sértődött öt éves.
- Az akkor volt és kérlek ne fárassz, rengeteg dolgom van. - már léptem volna ki az ajtón, amikor megragadta a kezemet és rám csimpaszkodott.
- Miért van olyan érzésem, hogy van valakid? - mert tényleg van.
- Mert hülye vagy, már ne is haragudj meg.
- Nem vagyok hülye, látom rajtad, hogy nem úgy állsz hozzám, mint régen. Mit tettem én? Miért nem szeretsz már? - láttam, hogy könnybe lábad a szeme. Megcsaltál baszki, átvertél, azt tetted. Nem kellett sok, hogy végleg elveszítsem a fejem és a sárgaföldig elhordjam mindennek, ami csak eszembe jut.
- Ne láss rémeket. Csak sok a munka és eléggé zűrös is, amit mihamarabb meg kell oldanom a cégnél, különben bajok lesznek. - reméltem, hogy őszintének látszott, bár ebben most nem is kamuztam.
- Rendben. - végre elengedte a kezemet, de tudtam, hogy nem húzhatom már túl sokáig. Ő is gyanakszik, én meg már nem bírom ezt tovább. Sajnos alig látom Lyn-t és nem akarom, hogy elhagyjon, főleg nem emiatt a nőszemély miatt.
- Későn jövök. - vagy inkább haza sem jövök egész éjjel.
- Megvárjalak? - értettem a burkolt célzását, anno is mindig ezt kérdezte, ha reménykedett a szex lehetőségében.
- Ne fáradj, mivel fogalmam sincsen, hogy hányra érek haza.
- Ó. - látszott rajta, hogy nem erre számított.
- Nem tehetek róla. - vontam vállat.
- Tudom.
- Tényleg nem kell miattam fennmaradnod este, megígérem, hogy amint ennek vége elviszlek valahova. - na, arra várhatsz.
- Hova? - nem hiszem el, hogy ennyire könnyű átbaszni őt. Hülye picsa.
- Az legyen meglepetés. - nem vártam meg, hogy válaszoljon, semmi búcsú nélkül léptem ki a háló ajtaján és egy hatalmas mélyről jövő sóhaj szakadt fel belőlem.


- Itt vagy Styles? - lassan néztem fel a papírokból.
- Minek köszönhetem a megtiszteltetést? - nem sűrűn fordul elő, hogy a cég elnöke meglátogat.
- Csak jöttem érdeklődni a megvásárolni kívánt ingatlanokról. - azonnal kiszolgálta magát és leült velem szemben.
- Elég jól megy, szinte az összeset megszereztük az utca soron. - világosítottam fel.
- És mi van a személyes kedvenceddel? Azzal a galériával, vagy mivel? - nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogja felhozni.
- Semmi. Letettem róla, már nem érdekel.
- Csakugyan? Mi változott? - valamiért kihallottam a szavaiból, hogy pontosan tudja, hogy miért tettem le az egészről.
- Nem tudtam megegyezni a tulajdonossal, így nem akartam tovább időt pazarolni rá.
- Nem adja könnyen a kicsike, mi? - majdnem lekevertem neki egy pofont, amikor annyira lekezelő arckifejezés ült ki az arcára Joselynra célozva.
- Nem. - kurta válasz volt.
- A te döntésed, tudod, hogy nem szólok bele, szabad kezed van. - hiába volt ő az elnök, mindent én irányítottam és az alkalmazottak főnöke is én lettem, amikor ő megnyitotta a másik cégét, ami merőben eltért ettől, de mélyebben nem tudtam, hogy pontosan mivel foglalkozik.
- Köszi.
- Na megyek is, mert rengeteg dolgom van.
- Rendben.


***


Tíz is elmúlhatott, amikor indulni készültem, ráadásul Lyn-hez. Alig léptem ki az irodámból, amikor a telefonom rezegni kezdett.
- Szerintem ez telepátia, épp most akartalak keresni Lyn.
- Mit képzelsz te magadról? - azonnal felcsattant, én meg nem tudtam, hogy miért ilyen dühös rám.
- Micsoda?
- Hogy küldhetted rám, azt az idióta ügynököt. - teljesen kifakadt.
- Milyen ügynököt, miről beszélsz? - mi folyik itt?
- Ne nézz hülyének, pontosan tudod, hogy miről beszélek. Hatalmasat csalódtam benned Harry. És én még hittem neked, hogy tényleg én érdekellek és nem csak a galéria miatt akarsz velem lenni. Végeztünk, remélem felfogtad.
Meg sem várta, hogy reagáljak, egyszerűen rám nyomta a telefont. Siettem, ahogy tudtam, hogy végre megtudjam, hogy mi a szar folyik itt. Nem veszíthetem el Joselynt.

Több alkalommal is csöngettem, mire végre meghallottam némi mozgást odabentről.
- Mila hol van Lyn? - azonnal félre toltam az útból.
- Fogalmam sincsen, azt hittem nálad van. Ma egész nap nem láttam. - ásított egyet, bizonyára felkeltettem.
- Bassza meg. - tárcsáztam a számát, de hosszasan csengett. Nem veszi fel.
- Mi van?  Elmondanád?
- Jaj, bocsi, persze. Alig egy órája hívott fel azzal, hogy mekkora egy szemét vagyok, hogy csak játszottam vele, mert elvileg valami ügynök megkereste a cégemtől, hogy megvegye a galériát. Fogalmam sincsen, hogy ki lehetett az, én már régen letettem erről, csak Lyn érdekel, semmi más. Nem hitt nekem, azt mondta, hogy végzett velem és rám rakta azt a kibaszott telefont. - hadartam.
- Nem úgy nézel ki, mint aki hazudik. Akkor ki lehet akkora bunkó, hogy ilyesmit hazudjon neki? Tényleg a cégedtől volt valaki?
- Ezt szeretném én is kideríteni, de előbb meg kell őt találnom. Nem tudod, hogy hol lehet?
- Az a baj, hogy lehet, hogy tudom, de nem fog neked tetszeni.
- Mond már.
- Austinnál.
- Mi a fasznak lenne ott? - csattantam fel.
- Beszéltem vele délután és elhintett egy olyan megjegyzést, hogy beszélni kell egy nem kívánt személlyel valamiről, de csak most esett le, hogy kire célozhatott.
- Ezt nem hiszem el. - már fordultam is ki, de akkor eszembe jutott, hogy kurvára nem tudom, hogy hol lakik az a szarházi. - Hol lakik Mila?
- A 102-es sugárúton az első tömbházban.
- Oké, tudom, hogy hol van. Köszönöm.
- Nincs mit, beszélj a fejével.
- Azon leszek.

Amikor oda értem, megkerestem a kapucsengő rengetek neve között az övét és felcsengettem. Nem szólt bele, csak megnyomta a nyitás gombot. Felelőtlen, az egyszer biztos. Nem volt kedvem a filmre várakozni, ezért hármasával szedve a lépcsőfokokat siettem fel. Olyan erősen doboltam az ajtón, hogy az sem lepett volna meg, ha keresztül nyúlok rajta. Amint kinyitotta kicsit meglepődött rajtam, de aztán egy önelégült mosoly terült szét a képén.
- Na kit látnak szemeim, csak nem Mr. Milliomost? Mi járatban.
- Kurvára tudod, hogy miért vagyok itt. - fakadtam ki és legszívesebben letéptem volna a fejét helyből.
- Ne haragudj, de fogalmam sincsen, felvilágosítanál?
- Hol van Joselyn?
- Éppen zuhanyozik, ha megakarod várni. - ennyi kellett, elborult az agyam és neki estem. Ütöttem, ahogy értem és tudtam, hogy addig nem állok majd le, amíg a lábán áll. Nem lelt el hosszú idő, mire valaki hangos kiabálások közepette a vállamra tette a kezét.
- Harry állj le. - a hangja hallatán lecsillapodtam, de amikor megfordultam és végig néztem rajta az undor kerülgetett.
- Tényleg Lyn? Tényleg kibaszottul képes voltál lefeküdni ezzel a szardarabbal? - már üvöltöttem vele és nem akartam elhinni, hogy megcsalt.
- Harry, én nem. - nem vártam meg, hogy magyarázkodjon, épp eléggé világos volt számomra minden. Én meg vakon megbíztam benne, ő erre mit tesz? Egyáltalán a vádai igazak voltak felém? Már abban is kételkedem. Én is tudok ott támadni, ahol neki a legjobban fáj, majd meglátjuk ki sérül nagyobbat. 
Nem én leszek az.


Amint haza értem, a vendégszobába mentem és alig telt el pár perc, már minden romokban állt. Törtem zúztam, ahogy csak tudtam. Romhalmaz, akárcsak az életem.





1 megjegyzés:

  1. Alig vártam már, hogy legyen rész az oldalon. Egyszerűen fantasztikus, ahogy csavarod a szálakat. Remélem Joselyn nem kavart azzal az Austin gyerekkel :DD Siess, mert epekedve várom a következőt! <3

    VálaszTörlés